12. fejezet : Érdekes nap..

12. fejezet : Érdekes nap..

Louis nálam maradt éjszakára. Amikor lefeküdtünk aludni , megint hozzábújtam.:$ Ő meg puszit adott a homlokomra.

*

Reggel arra keltem hogy Louis a fülembe  súgta :

-Fent vagy már ? - megfordultam és a szemébe néztem.

-Igen...-mosolyogtam és Louis kivillantotta vakítóan fehér fogait.Majd  kikeltem az ágyból és kikaptam a szekrényemből egy gatyát.. - Lemegyek kajáért , 5 perc múlva leszek.

Lerobogtam a lépcsőn , és megláttam anyukám táskáját. "Óóóó..a fenébe. Elfelejtettem hogy anyu ma jön vissza haza.><"  " Idegesen bementem a konyhába , és megpillantottam anyut az asztalnál , itta a kávét.

-Sziaa Acacia.- felállt és szorosan átölelt.

-Szia anyu! Na valami érdekes történt a kórházban?-kérdeztem és kerestem valami finomságot a hűtőben.

-Semmi különös.-mondta és beleivott a kávéba. 10 perc keresgélés után , abban állapodtam meg hogy kiveszem a tegnapi "desszertet"

Elköszöntem anyutól majd gyorsan felszaladtam , és észrevettem hogy Louis megy ki az ajtón. Attól féltem a legjobban hogy anyu meghallja , hogy van itt valaki. Így elkezdtem rohanni , és belöktem a szobába. 

Nem tudtam mit csinálni , idegesen beletúrtam a hajamba.

-Acacia mi a baj?-megkérdezte és mellém ült.

-Anyu itthon van! - kiáltottam.

-De az mért baj?-csodálkozva kérdezte.

-Mert nem ismer téged...nem meséltem még rólad. Később akartam. De még ki is repült a fejemből hogy ma  jön haza. - Azon agyaltam hogy menjen el Louis..! Vagy anyut küldjem el valahova...pl.: tejért...vagy nem tudom.De szerintem rossz ötlet, mert 2 napig dolgozott..alig aludt. Hulla fáradt.

-Hallod...van egy ötletem.- felemelte a fejét.

-Na mondjad.-kíváncsian figyeltem rá.

-Először elpakolok. Majd lemész anyudhoz , leülsz a kanapéra , és elkezdesz vele beszélni...valami lányos cuccokról. Nem értek hozzá , szóval majd kitalálsz valamit. Én meg addig csöndben elmegyek. De nem csukom be az ajtót....ne hogy meghallja.És majd becsukod. Nah? 

-Hát oké.:D Rendben. Akkor pakold össze a cuccaidat. Én meg megnézem hogy hol van. -kacsintottam és lementem. A nappaliba volt , szóval ezt könnyen megoldjuk."Gondoltam jobb lesz ... ha mesélek Louisról Hogy mi van köztünk.. És nem valami lányos cuccról dumálok majd.."

A lépcsőről figyeltem anyut , de meghallottam valami  pisszegéseket. Kíváncsian felemeltem a fejem , és Louis volt.:

-Pszzzz...Acacia , gyere föl.

Felballagtam , és hirtelen Lou a derekamnál fogva az ölébe húzott.Megcsókolt. Annyira rossz volt elengedni Őt. 

Louis rám villantotta ördögi mosolyát és mondta :

-Na akkor menj le...Szia. Nagyon fogsz hiányozni..- és még egyszer megcsókolt.

-Sziaa...te is nekem.:| - megöleltem és lementem.

-Anyu...mesélni szeretnék valamit.-sóhajtottam és mellé ültem.

-Hallgatlak.- letette az újságot , és rám figyelt.

-Emlékszel amikor egy helyes fiú hozott nekem egy csokrot?

-Perszee.-bólintott.

-Na jól mondtad...az Louis Tomlinson volt.Ő hívogatott engem több napon keresztül, ezt a koncerten tudtam meg. És majd össze is jöttünk..- forgattam  a szemem, mert nem tudtam hogy fog erre reagálni. 

-Úúúú...tényleg?- nagyon csodálkozott.

-Igen..tényleg.-anyu  nagyon örült ennek, meg is ölelt én meg közbe láttam , hogy ment ki Louis.

-Majd szeretnék vele találkozni, de bocsáss meg most lefekszek aludni.

-Rendben.-mondtam és puszit adtam neki. 

Majd az ajtóhoz léptem , és halkan becsuktam.

*

Másnap "bal lábbal keltem". Semmi kedvem nem volt iskolába menni. 2 óra múlva indulok suliba...mi a szarnak keltem 5-kor?! Anyu még mindig aludt. Így én magamnak csináltam reggelit. Kivettem a sonkát...a sajtot...minden hozzávalót, és becsaptam a hűtő ajtaját.Igazából nem is értettem mért viselkedtem így. 

Már a suliban voltam. Bella beteg , Nathan meg versenyen van. Föci órán röpdolgozatot írtunk.Érdekes hogy ezeket a röpdolgozatokat egész órán írtuk. Mindenki belemélyült a dolgozatába, én meg kihúztam magam és körbe néztem az osztályon. Valaki próbált puskázni , én meg idegesen kopogtattam a ceruzámmal a padot. Semelyik kérdésre nem bírtam válaszolni , mert nem tanultam. Kicsöngettek , és gyorsan ráfirkáltam a nevem , majd kiadtam a dolgozatot.A tanárnő mindig utált, amióta ebbe a gimibe mentem át. Nem tudom mi baja van velem. Igen , valamikor nem tanulom meg a tananyagot , de azért nem kell megutálni.Ki akartam menni de a kecskefejű tanár megszólított :

-Acacia Clark, kérlek szépen gyere ide.-mondta érdekes hangon. Az asztalhoz ballagtam , és folytatta:

-Mi a baj? Nagyon érdekesen viselkedtél ezen az órán.

-Semmi baj. - válaszoltam és a mellkasomhoz szorítottam a könyveimet, mappáimat.- Családi problémák vannak.

-Remélem minden rendben lesz , ha birok segíteni szóljál.-mosolygott és kiment az osztályteremből.

Nagyon érdekes volt , hogy megkérdezte hogy jól vagyok-e.Sose foglalkozott velem , csak a kitűnőkkel volt kedves.Mindegyik órán vagy feleltünk vagy dogát írtunk. Louissal voltam , így nem nem tanultam egy csöppet sem. Én is felkaptam a dzsekimet és kiléptem a teremből. Nathan pillantottam meg , éremmel a nyakába. Hozzáfutottam.

-Na..Nathan.:D Látom jól sikerült az atlétika verseny. Gratulálok az 1.helyezéshez.- megöleltem és próbáltam "elrejteni egy álarc mögött  a rossz kedvemet" hogy ne rontsam el a kedvét.

-Köszi.- nézett rám vigyorogva.

-Bocsi , sietek haza. Majd írj face-n.- elköszöntem és még egyszer megöleltem.

-Szia.

Hosszabb úttal mentem haza. Csak Louis járt az eszemben. Őszintén mondva nagyon hiányzott. Olyan érzésem volt , mintha valami szörnyű dolog történt vele.