12. fejezet : Érdekes nap..
*
Reggel arra keltem hogy Louis a fülembe súgta :
-Fent vagy már ? - megfordultam és a szemébe néztem.
-Igen...-mosolyogtam és Louis kivillantotta vakítóan fehér fogait.Majd
kikeltem az ágyból és kikaptam a szekrényemből egy gatyát.. - Lemegyek
kajáért , 5 perc múlva leszek.
Lerobogtam a lépcsőn , és megláttam anyukám táskáját. "Óóóó..a fenébe.
Elfelejtettem hogy anyu ma jön vissza haza.><" " Idegesen
bementem a konyhába , és megpillantottam anyut az asztalnál , itta a
kávét.
-Sziaa Acacia.- felállt és szorosan átölelt.
-Szia anyu! Na valami érdekes történt a kórházban?-kérdeztem és kerestem valami finomságot a hűtőben.
-Semmi különös.-mondta és beleivott a kávéba. 10 perc keresgélés után ,
abban állapodtam meg hogy kiveszem a tegnapi "desszertet"
Elköszöntem anyutól majd gyorsan felszaladtam , és észrevettem hogy
Louis megy ki az ajtón. Attól féltem a legjobban hogy anyu meghallja ,
hogy van itt valaki. Így elkezdtem rohanni , és belöktem a szobába.
Nem tudtam mit csinálni , idegesen beletúrtam a hajamba.
-Acacia mi a baj?-megkérdezte és mellém ült.
-Anyu itthon van! - kiáltottam.
-De az mért baj?-csodálkozva kérdezte.
-Mert nem ismer téged...nem meséltem még rólad. Később akartam. De még
ki is repült a fejemből hogy ma jön haza. - Azon agyaltam hogy menjen
el Louis..! Vagy anyut küldjem el valahova...pl.: tejért...vagy nem
tudom.De szerintem rossz ötlet, mert 2 napig dolgozott..alig aludt.
Hulla fáradt.
-Hallod...van egy ötletem.- felemelte a fejét.
-Na mondjad.-kíváncsian figyeltem rá.
-Először elpakolok. Majd lemész anyudhoz , leülsz a kanapéra , és
elkezdesz vele beszélni...valami lányos cuccokról. Nem értek hozzá ,
szóval majd kitalálsz valamit. Én meg addig csöndben elmegyek. De nem
csukom be az ajtót....ne hogy meghallja.És majd becsukod. Nah?
-Hát oké.:D Rendben. Akkor pakold össze a cuccaidat. Én meg megnézem
hogy hol van. -kacsintottam és lementem. A nappaliba volt , szóval ezt
könnyen megoldjuk."Gondoltam jobb lesz ... ha mesélek Louisról Hogy mi
van köztünk.. És nem valami lányos cuccról dumálok majd.."
A lépcsőről figyeltem anyut , de meghallottam valami pisszegéseket. Kíváncsian felemeltem a fejem , és Louis volt.:
-Pszzzz...Acacia , gyere föl.
Felballagtam , és hirtelen Lou a derekamnál fogva az ölébe húzott.Megcsókolt. Annyira rossz volt elengedni Őt.
Louis rám villantotta ördögi mosolyát és mondta :
-Na akkor menj le...Szia. Nagyon fogsz hiányozni..- és még egyszer megcsókolt.
-Sziaa...te is nekem.:| - megöleltem és lementem.
-Anyu...mesélni szeretnék valamit.-sóhajtottam és mellé ültem.
-Hallgatlak.- letette az újságot , és rám figyelt.
-Emlékszel amikor egy helyes fiú hozott nekem egy csokrot?
-Perszee.-bólintott.
-Na jól mondtad...az Louis Tomlinson volt.Ő hívogatott engem több napon
keresztül, ezt a koncerten tudtam meg. És majd össze is jöttünk..-
forgattam a szemem, mert nem tudtam hogy fog erre reagálni.
-Úúúú...tényleg?- nagyon csodálkozott.
-Igen..tényleg.-anyu nagyon örült ennek, meg is ölelt én meg közbe láttam , hogy ment ki Louis.
-Majd szeretnék vele találkozni, de bocsáss meg most lefekszek aludni.
-Rendben.-mondtam és puszit adtam neki.
Majd az ajtóhoz léptem , és halkan becsuktam.
*
Másnap "bal lábbal keltem". Semmi kedvem nem volt iskolába menni. 2 óra
múlva indulok suliba...mi a szarnak keltem 5-kor?! Anyu még mindig
aludt. Így én magamnak csináltam reggelit. Kivettem a sonkát...a
sajtot...minden hozzávalót, és becsaptam a hűtő ajtaját.Igazából nem is
értettem mért viselkedtem így.
Már a suliban voltam. Bella beteg , Nathan meg versenyen van. Föci órán
röpdolgozatot írtunk.Érdekes hogy ezeket a röpdolgozatokat egész órán
írtuk. Mindenki belemélyült a dolgozatába, én meg kihúztam magam és
körbe néztem az osztályon. Valaki próbált puskázni , én meg idegesen
kopogtattam a ceruzámmal a padot. Semelyik kérdésre nem bírtam
válaszolni , mert nem tanultam. Kicsöngettek , és gyorsan ráfirkáltam a
nevem , majd kiadtam a dolgozatot.A tanárnő mindig utált, amióta ebbe a
gimibe mentem át. Nem tudom mi baja van velem. Igen , valamikor nem
tanulom meg a tananyagot , de azért nem kell megutálni.Ki akartam menni
de a kecskefejű tanár megszólított :
-Acacia Clark, kérlek szépen gyere ide.-mondta érdekes hangon. Az asztalhoz ballagtam , és folytatta:
-Mi a baj? Nagyon érdekesen viselkedtél ezen az órán.
-Semmi baj. - válaszoltam és a mellkasomhoz szorítottam a könyveimet, mappáimat.- Családi problémák vannak.
-Remélem minden rendben lesz , ha birok segíteni szóljál.-mosolygott és kiment az osztályteremből.
Nagyon érdekes volt , hogy megkérdezte hogy jól vagyok-e.Sose
foglalkozott velem , csak a kitűnőkkel volt kedves.Mindegyik órán vagy
feleltünk vagy dogát írtunk. Louissal voltam , így nem nem tanultam egy
csöppet sem. Én is felkaptam a dzsekimet és kiléptem a teremből. Nathan
pillantottam meg , éremmel a nyakába. Hozzáfutottam.
-Na..Nathan.:D Látom jól sikerült az atlétika verseny. Gratulálok az
1.helyezéshez.- megöleltem és próbáltam "elrejteni egy álarc mögött a
rossz kedvemet" hogy ne rontsam el a kedvét.
-Köszi.- nézett rám vigyorogva.
-Bocsi , sietek haza. Majd írj face-n.- elköszöntem és még egyszer megöleltem.
-Szia.
Hosszabb úttal mentem haza. Csak Louis járt az eszemben. Őszintén mondva
nagyon hiányzott. Olyan érzésem volt , mintha valami szörnyű dolog
történt vele.




















