17.fejezet:Szeretlek!

17.fejezet:Szeretlek!

Másnap reggel arra keltem hogy csörgött a telefonom. A kezemmel az éjjeliszekrényen kitapogattam a telefont , amikor megérintettem , felemeltem és rápillantottam. Harry  nevét villantotta ki.Sose tudtam mért írtam be úgy , hogy Harreeh.

Felvettem.
-Halló...Acacia. Alszol?- kérdezte Harry.
-Most már nem.- mondtam álmosan és megdörzsöltem a szemem.
-Bocs hogy felébresztettelek , de szólnál Louisnak hogy 10-kor lesz egy interjú. Siessetek haza.
-Oké szólók. - feleltem. - Na szia.
Nem vártam meg Harry válaszát , gyorsan kinyomtam.
Louis felé fordultam , aki még mindig mélyen aludt. Felé hajoltam és a fülébe suttogtam.:
-Kelj fel.
Meg se moccant. A kezemet végig simítottam az arcán , majd lágyan megcsókoltam. Kinyitotta a szemét , és válaszként csak rám mosolygott , és megpuszilta a homlokom.
-Amúgy milyen voltam? - kérdezte egy erőltetett mosollyal. Nem válaszoltam , csak vigyorogtam.
-Na akkor ezt királynak veszem.- kacsintott és felült.
-Harry telefonált , és mondta hogy 10-kor lesz egy interjútok.- mondtam és betakarózva felkeltem.
-Már megint?!-kiáltott mérgesen.
-Igen már megint.- válaszoltam , miközben kerestem a melltartómat.. Louis még mindig kómás fejjel ült az ágyon.Megkért hogy szedjem össze a cuccait, és meg is tettem.
-Nah öltözzünk föl és induljunk haza.- szóltam és odadobtam a ruháit.
Amikor elkészültünk kézen  fogva leballagtunk , de az utolsó lépcsőfoknál megálltunk. Hatalmas rendetlenség , üres palackok , ételmaradékok mindenhol , még a falakon is. Mindenhol. Nagyon büdös volt.
-Mindjárt elhányom magam..-mondtam majd rátettem számra a kezemet.
-Ilyet még komolyan soha az életemben nem láttam?! - kiáltott Louis.
-Te menjél arra....az....interjúra. Én meg rendet teszek.- mondtam elhúzva a számat , és le akartam menni. De Louis megfogta a csuklóm és visszahúzott.
-Ne csináld már! - összehúzta a szemöldökét.- Majd hívok takarítónőket.
Majd magához húzott , ahogy csak tudott. Az ajkait az enyémekre tapasztotta. Amikor az ajkai elváltak az enyémektől , kivándoroltunk az autóhoz. Beültünk , Louis meg beindította a motort. Egész úton a tegnapi estéről járt az eszem. Mindent elakartam mondani már Belláéknak. A fejemet az ablak felé fordítottam , és figyeltem a kint lévő embereket. Valaki kézen fogva jár a párjával , valaki barátnőivel shoppingol , valaki a padon ül egyedül , és lehet hogy azon töri a fejét hogy kit válasszon. Mint én pár hónapja. És most ülök a kocsiban , egy hírességgel.   Egy 10 perc múlva haza is értünk. Kiszálltunk a fekete autóból és kézen fogva mentünk be a házba. Liam és Zayn belemélyültek az  internet világába , nem is vették észre  hogy bementünk. Niall mint mindig eszik. Csak Harry hiányzott. Mindegyik koncertről , interjúról , találkozóról el szokott késni. Persze van olyan hogy időben jön.
-Louis én felmegyek a szobámba.- mondtam és indultam felfelé a lépcsőn. Harry szobája mellett ballagtam át , és hirtelen hallottam ahogy káromkodott és hogy valami felborult. Kopogásra emeltem fel a kezem , de ő gyorsan kinyitotta az ajtót. Arca eléggé feszült volt , és most semmi mosoly nem díszítette. Bekukkantamna szobájába , az asztal volt az. Becsapta maga után az ajtót és köszönés nélkül,szótlanul csak lerobogott a lépcsőn. Elkerekedett szemekkel végig mentem a folyosón ,és a szobámhoz értem. Szétterültem az ágyamon és azon kezdtem agyalni mi baja lehet Harrynek. Ilyen mérgesen még soha nem láttam , amióta megismertem. "Majd biztos minden rendbe jön...Most beszélnem kell Bellával."  Az asztalhoz ültem , és kinyitottam a laptopot. Ahogy felmentem facebookra az elsőm dolgom az volt hogy rá írjak Bellára.
*lö chat
-Sziaa.:D Hallod gyere gyorsan skype-ra!
-Szia-szia.:) Okés.
Skype-on elmondtam neki a tegnapi éjszakai kalandot , meg a Harry-s problémát. Az első hírnek nagyon örült. Azzal is viccelődött , hogy lehet hogy terhes vagyok/leszek. De én ezen csak nevettem. Biztos hogy védekezett Louis. 100%.!

*

Csöndesen levándoroltam a lépcsőn, mivel még mindig folyt az interjú. Meghallottam ahogy feltették ezt a kérdést :

-És hogy mennek a szerelmi kapcsolatotok? - közbe elbújtam a fal mögé.

Liam : Nekem Dani a barátnőm.

Zayn : Perrie.

Niall : Én még keresem az igazit.

Harry: Dettó.

Louis csöndesen ült , és nem válaszolt. 

-Na Louis és neked?

-Életem szerelme : Acacia Clark. Pár hónapja ismerkedtünk meg , és én első látásból tudtam , ő lesz az igazi.

Boldog vagyok vele.-mosolygott.

Annyira jól esett amit mondott. Nagyon örültem. Végig csúsztam a fal mentén , és elkezdtem vigyorogni , és forgatni a szemem. "Én is megtaláltam az igazit." 

Az interjú véget ért. Egész végéig a fal mögött hallgatóztam. Kibújtam és Louis  nyakába ugrottam.

-Életem szerelme..- suttogtam a fülébe , és szenvedélyesen megcsókoltam.

-Hallgatóztál picim ? - kérdezte és majd rám villantotta az ördögi mosolyát.

-Igen.-elpirultam és majd megint megcsókoltam.

-Jajj....Louis , Aci...menjetek föl! Ne itt! Hányszor mondtam! - mondta nevetve Liam.

-Kuss! - kiáltott Lou és az ajkait az enyémekre tapasztotta.

Amikor az ajkai elváltak az enyémektől , megpillantottam Harry-t hogy fut fel az emeletre. Első gondolatom az volt , hogy féltékeny lehet.
-Louis mindjárt jövök , csak ... ahj - megálltam hogy levegőt vegyek - majd elmesélem. - suttogtam és szaladtam Harry után. Bekopogtam.
-Bejöhetek? - kérdeztem aggodalommal.
-Nem akarok veled beszélni.- hallottam a feleletét. Nem érdekelt azt hogy , akar-e velem beszélni vagy sem. Meg akartam tudni hogy mi a problémája. Ha már a barátom. Bementem . Harry ült az ágyán és min két kezével fogta a fejét.
-Mi a baj?-kérdeztem miközben mellé ültem. - Nekem bármit elmondhatsz.Hátha tudok segíteni.-rátettem a kezemet a vállára.
-Ebben nem tudsz segíteni.-nézett rám. Könnytől csillogó szempár bámult rám.
-Mi a baj?!- hangosabban tettem fel még egyszer pont ugyanazt a kérdést.
-El kell mondanom neked valamit..- beletúrt a hajába.
-Mondjad.- figyeltem rá.
-Szeretlek. Első látásra megszerettelek..még a stúdióban.-mondta és bámulta a földet. Én csak felálltam és kirohantam a szobából. Rengeteg megválaszolatlan kérdés terjengett bennem..és még ez is "idejött". Fájt minden szó amit mondott. Bevallom...amikor megcsókolt még Londonban....ezer pillangó repkedett a hasamban. De közbe mégis mérges voltam rá , mivel van barátom. [Van pasija ] .
-Acacia! Bejöhetek?-  hallottam Louis hangját kívülről.
-Igen..-mondtam zokogva.
Bejött , és odarohant hozzám.
-Mi a baj picim?- kérdezte és megölelt.
-Semmi.-hazudtam neki. Egy könnycsepp folyt le az arcomon,de letöröltem.
-Miért sírsz? Mondd már el...
-Semmi... -feleltem majd puszit adtam neki , és kiballagtam a fürdőbe. A tükörbe néztem. A fekete festék lefolyt a sírástól , a hajam kócosan nézett ki. 20 perc alatt rendbe tettem magam. Ki akartam menni , de ahogy kinyitottam az ajtót ... Harry állt előttem. Csak egy pár centire volt tőlem. Szemei az arcomat fürkészték, miközben próbálta elkapni a tekintetem.Ő tette meg az útólsó lépést. Az ajkait, az enyémekre tapasztotta. Amikor az ajkai elváltak az enyémektől, megráztam a fejemet és elszaladtam Hogy mondjam el Louis-nak?! Vagy el se mondjam?   Lerobogtam a lépcsőn , és úgy viselkedtem , mintha semmi se történt volna. De Louis észrevette hogy van valami problémám.
-Acacia..mi a baj , mondd már el?-kérdezte és átölelte a derekam.
-Semmi...nem mondhatom el.!- feleltem és szótlanul  a karjaiban ületem. majd mondtam:- Megyek csinálok ebédet.